Nagyon nehéz elkezdeni beszélni magamról, hiszen még magamat sem ismerem igazán, másokat még kevésbé, ezért úgy döntöttem, hogy egy bölcsességgel kezdem.

„Nem igaz, hogy a világon a dolgok uralkodnak az ember felett. A sors szabott: születés és elmúlás felett nincsen hatalmunk, de dönthetünk arról, hogy melyik utat választjuk: a tisztaságét, melyet megjárva könnyedén lépünk át egyik térből a másikba; vagy a romlásét, ahol élet és halál ugyanaz. Sorsunkat magunk teljesítjük be.”

TATIOSZ Életbölcsességek

Amióta az eszemet tudom, mindig féltem attól, hogy nem jó úton járok, vagyis nem a küldetésem szerint cselekszem. Gyerekkoromban azt hittem, hogy apám tudja az én utamat és figyel, és azért ver meg, vagy szid, mert biztos tudja, hogy nem jó úton járok. Tőle féltem. Teltek az évek és rájöttem, hogy Ö nem tudja az én utamat, még az övével sincs tisztában. Már nem félek tőle.

De ki tudja az én utamat? Bárkit is kérdeztem (jósnő, médiumok vagy éppen olyan emberek, akik úgy nevezték magukat), mindig valahogy melléfogtam. Kóvályogtam a tanácsaikért, nagy köd volt körülöttem, és egyszer csak eldöntöttem: Majd én megkeresem a saját utamat. Biztos van valamilyen módszer ?! Így találtam rá az asztrológia pszichológiára. Sokat tudtam meg magamról, kezd felszállni a köd.

Honnan jövök és merre tartok, lassan kiderül, hogy éppen a jó ösvényt választottam-e vagy sem.
Köszönöm, hogy megkaptam ezt a csodálatos lehetőséget.